A hagyományos felfogás szerint az álom idején a lélek képes elhagyni az ember testét. A halhatatlanok nem álmodnak, mivel ők már vágyaktól, kívánságoktól mentesek. Az álom lehet jó vagy rossz előjel hordozója, jelentésük kibogozásával az jóslás körébe tartozó álomfejtés foglalkozik. Az álmok világa mindig nagy jelentőséggel bírt a kínai köztudatban, az uralkodók, császárok épp olyan fontosnak tartották, mint az egyszerű nép. Az álomban az ember különleges, távoli helyeken tehet látogatást, de a történeti és a szépirodalmi művekben se szeri se száma a legkülönbféle prófétikus álmoknak. Olykor az is előfordul, hogy az álom során az álmodó saját közeli jövendőjét látja meg és éli át valóságosnak tűnően. Az egyik legkorábbi kínai lommal kapcsolatos történet a filozófiai taoizmus nagy alakjához, Zhuangzi-hez kapcsolódik, aki azt fejtegeti, hogy álmában pillangóként látta önmagát, majd felébredve, miként dönthető el, hogy valójában ő, Zhuangzi álmodta-e, hogy pillangó, vagy épp most a pillangó álmodja magát Zhuangzi-nek. Ez a történet többek Szabó Lőrincet is megihlette (l. Dzsuang-ci álma).

(Terebess Ázsia Lexikon)